Amikor először ettem belőle, teljesen eszembe juttatta Judit nagymamám gyümölcs kenyerét, amit utoljára már több, mint három éve sütött nekünk… valahogy mégsem teljesen ugyanaz (még kísérletezem rajta, ha lesz jobban közelítő verzió, akkor megírom azt is), de azért finom, úgyhogy közzéteszem. Természetesen ez is a kibucból van, Slomit anyukájáé az érdem.

Megjegyzés: a sütemény kissé száraz, aki szeretné, hogy nedvesebb legyen, tegyen bele több zsiradékot/tejfölt/tejszínt/vizet. Összességében a zsiradék ¼-ét kiválthatjuk 20%-os tejföllel, vagy jó minőségű tejszínnel.

1 őzgerinc formához:

• 11 d
  kg vaj
• 2 pohár (330 ml/170 gramm) liszt
• 1.5 teáskanál sütőpor
• 2 tojás
• 10-12 dkg cukor
• 11 dkg szárított gyümölcs (datolya, dió, barack, mazsola vagy bármi más)
• 5-8 dkg étcsoki reszelék vagy drazsé
• vaníliás cukor/aroma/igazi vanília
• 1 kávéskanál só
• ½ citrom reszelt héja

Először összekeverjük a nedves és a száraz hozzávalókat külön-külön, majd az egészet egybe – ha a tészta összeállt, kicsit ragacsos kell, hogy legyen. Belisztezzük a gyümölcsöket és a csoki darabkákat, hogy ne süllyedjenek le a tészta aljára, és így belekeverjük őket a tésztába. Kivajazott őzgerinc formába rakjuk a tésztát és 170 fokon 30-45 perc alatt készre sütjük.

Kati, köszi a dekorációt a fotóhoz!