Otthon azt hiszem, csak az utóbbi időben jelent meg a zabpelyhes kekszek nagy tömege, itt már régóta nagyon alap dolog. Arról, hogy glutén mentes-e, eltérőek a vélemények, de talán ennek a cikknek igaza van - ebben az esetben ez olyan édesség, amit glutén-érzékenyek is ehetnek (viszont nem vegán, majd lesz olyan is).

Hozzávalók kb. 40 nagyobb kekszhez:

• 1 pohár apró szemű zabpehely
• 1 pohár kókusz reszelék (kb. 15 deka)
• 1 pohár szezámmag (kb. 20 deka)
• 1/2-2/3 pohár kristálycukor
• 1/2 teáskanál sütőpor
• 1 teáskanál fahéj
• kicsi só
• 1 maréknyi dió apróra vágva, vagy őrölve
• 1 tojás
• 2/3 pohár semleges ízű olaj (napraforgó, vagy leginkább repce)
• 5 kanál tej (én mandulatejjel csináltam, és úgy is nagyon jól működik)
• 2-4 kanál joghurt vagy tejföl
• nem muszáj, de jó bele 2 marék mazsola + 8 dkg étcsoki apróra vágva

Először külön-külön összekeverjük a száraz és a nedves hozzávalókat, az utóbbiakat villával érdemes egy kicsit felverni. Majd az egészet összekeverjük és kanál segítségével sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük. Az a jó, ha kupacok kb. 1 cm vastagok, és ízlés szerint lehet őket nagyobbra, vagy kisebbre sütni, sütés közben kicsit szétterjednek, úgyhogy hagyjunk köztük rést.

170 fokon 15 percig sütjük. Én 2,5 dl-es poharat használtam, így két tepsinyi kekszet sütöttem egyszerre. Érdemes légkeveréssel sütni, és az idő felénél megcserélni a két tepsit, hogy ne égjen oda alul/felül.

Megjegyzés a képhez: ez a rusztikus fadeszka az új lakásom tartozéka a kertben, még biztos viszontlátjátok; és itt ilyenkor van eperszezon, elég furcsa nekem még mindig...

Datolyás tekercset ajánlani főleg Magyarországon tartózkodó olvasóknak talán egy kicsit felesleges, de ez egy izraeli klasszikus, és gondoltam ha már, akkor írok egy kicsit egy általunk nem ismert datolya fajtáról is. 

A legegyszerűbb, ha van előre elkészített datolya krémünk valahonnan (mondjuk veszünk valami datolya-termesztő országban), szerintem otthon nem lehet kapni. A krémet el is lehet készíteni Bari típusú datolyából, amit  képen láthattok még félig éretlen formájában, ahogy fürtöstül levágják a fáról. Nagyjából fél kiló datolyát kell kimagozni és 5 percig főzni, mivel az állaga már amúgy is félig krémes, ezért tényleg elég csak egyet rottyantani rajtuk. Viszont, ugyan még nem próbáltam, azt gondolom, hogy igazi sűrű magyar szilvalekvárral is nagyon jó lesz ez a keksz, és lehet még egyéb töltelékekkel kísérletezni (kakaó, vagy nutella talán túl édes lesz, de lehet, hogy nem...)

Izraelben pedig bari datolyát a "szomszédunktól" Szamar kibuctól érdemes venni, Neot Semadar nem árulja az ott termett barit, csak a lakók esznek belőle. Viszont most felfedeztem, hogy a disztribútor ugyanaz, és még izginek tűnő receptek is vannak az oldalukon. 

Hozzávalók 6 tekercshez (kb. 60 kekszhez):

• 1 kg liszt
• 40 dkg vaj/1.5 pohár olaj
• 1/2 pohár olaj
• 1/4 pohár meleg víz
• 3/4 pohár joghurt
• vanília
• 1/2+ pohár porcukor
• csipet só

• Töltelék:
• 20 dkg datolya krém / sűrű szilvalekvár / egyéb töltelék
• kókusz reszelék, apróra tört dió tetszés szerint

Összekeverjük a száraz hozzávalókat (liszt, cukor, vanília valamilyen formában és a só), majd az olajat, a vizet és fél pohár joghurtot is. Összekeverjük a száraz és a nedves hozzávalókat, és ha a tésztát nagyon nehéz gyúrni, száraz, akkor hozzáadunk még joghurtot. A cél, hogy kicsit szétesős legyen a tészta, de azért tudjunk vele rendesen dolgozni később. Jó fél órára hűtőbe tenni, de lehet akár 1-2 napra is, ha úgy jön ki.

6 golyóra szedjük a tésztát és lisztezett felületen mindegyiket vékonyra, nagyjából 40 mm-es lapokra nyújtjuk, amiket vékonyan megkenünk a töltelékkel és rászórjuk a kókuszt/diót/egyéb finomságot, amit gondolunk. Óvatosan  felgöngyölítjük őket és a rudakat sütőpapírral kibélelt tepsibe tesszük. Éles késsel előre kijelöljük a szeletelés helyét (kb. 1 centi széles szeleteket érdemes vágni belőle). 170-180 fokon 25 percig sütjük, épp csak egy ici-picit kell, hogy megbarnuljon a teteje, különben már kiszárad! Ha kihűlt, szeleteljük.

Kiegészítés:

Kipróbáltam a bejgli mákos töltelékével, és így is nagyon finom lett! Mivel a ez kicsit vizesebb, mint a datolyakrém, ezért a tészta belül nedves lesz és úgy fog tűnni, mintha nem sült volna át eléggé, de ez ne tévesszen meg senkit, ugyanannyi ideig kell sütni ezt is.

Íme a töltelék a fenti adag tésztához:

• 250 g darált mák
• 130-150 ml víz
• 10 dkg cukor
• 4 evőkanál szilvalekvár
• fél citrom reszelt héja
• 8 dkg mazsola
• 1 alma reszelve
• és lehet még rakni bele egyéb dolgokat is...

A forró vízben feloldjuk a cukrot, aztán leforrázzuk vele a mákot. Kis lángon kevergetve egyenként beletesszük a többi hozzávalót is, és 4-5 perc alatt összefőzünk mindent. Érdemes kicsit kihűteni, mielőtt felhasználjuk.

Ezt a barchesz (avagy kalács) receptet már régóta szerkesztgetem, és úgy érzem, eljött az ideje, hogy végre útjára bocsássam. A fotón az őszi zsidó új évre készített kerek verziók láthatók, persze lehet hagyományos hármas fonással, és a szerintem szebb négyes fonással is készíteni, ki ahogy akarja (lent vannak linkek is).

• 0,5 kg fehér liszt
• 62 gramm cukor
• 0,5 kanál só (durva lehetőleg)
• egy zacskó instant élesztő vagy 3-5 dkg friss
• 25 ml olaj
• kb. 375 ml víz, meleg-langyos, de lehet több is, csak lassanként kell hozzáadni, hogy a dagasztás végén enyhén ragacsos legyen a tészta

A receptet a kibuc mostani konyhafőnökétől kaptam, ebből az arab szakácskönyvből származik (ne tévesszen meg senkit, tényleg héberül van a könyv, egy itteni arab séf írta).

Az átmeneti lakótársaim szerint remekül sikerült, meg is ettünk belőle tegnap egy jó nagy adagot… Mivel kelt tésztáról van szó, én dupla mennyiséget készítettem belőle, és kelesztés után betettem a felét a fagyasztóba. Így akár két hétig is eláll, és elég elővenni fél nappal a sütés előtt, hogy felengedjen és az élesztőgombák elkezdjenek újra működni, mert persze az ilyen burekasz-félék frissen a sütőből kijőve a legjobbak. Még egy tipp a téli kelesztéssel kapcsolatban: ha valaki olyasmi alul/nem fűtött lakásban lakik, mint én most itt Jeruzsálemben, akkor érdemes 40-50 fokosra melegített sütőbe tenni, hogy tényleg megkeljen a tészta.

 15-20 kisebb burekaszhoz:

• 400 ml félbarna/tönköly liszt (össze is lehet keverni fehérből és barnából, én ezt csináltam)
• 12 dkg friss, vagy 2 kanál instant élesztő
• 1 kiskanál só
• 100 ml kukorica, napraforgó, vagy repce olaj
• 100 ml langyos tej

• a töltelékhez:
• 35 dkg túró/feta sajt/juhtúró vagy bármi más, amihez kedvünk van (akár édes töltelék is mehet bele)
• 1 friss tojás
• ízlés szerint só és egyéb fűszerek
• a tetejére egy tojás és szezámmag, de elhagyható

Ha friss élesztővel dolgozunk, kis cukorral felfuttatjuk a langyos tejben, ha instanttal, akkor bekeverhetjük egyből a lisztbe. Összegyúrjuk a tésztát jó alaposan, de ha összeállt, már nem kell sokáig gyúrni, elég egy pár percig, mert különben túl ruganyos lesz. Meglepődtem, hogy mennyire olajos a tészta, de jól van ez így, finom lett a végeredmény.

Kiolajozott edényben, nedves ruhával lefedve 1-1.5 órát kelesztjük, amíg nagyjából a duplájára dagad. Ezután mélyhűtőbe tesszük, ha többet csináltunk, mint amennyi egyszerre elfogy, a többiből pedig kis golyókat formázunk, nagyjából 3 cm átmérőjűeket. Letakarjuk ismét, hogy még keljenek, és ezalatt elkészítjük a tölteléket, meg előmelegítjük a sütőt 200 fokosra.

Nagyjából 5-6 cm átmérőjű körökké lapítjuk a golyókat, a tészta vékony lesz, maximum fél cm vastag. A közepébe kiskanálnyi tölteléket teszünk (nem kell több, nekem ki is folyt, amikor többet raktam bele) és vagy félbehajtjuk és a körmünkkel jól lezárjuk, vagy háromszögeket formázunk belőle és szintén lezárjuk alaposan.

Ha akarjuk, megkenjük a tetejüket tojással és szezámmagot szórunk rá.

Sütőpapírral kibélelt tepsiben 10-15 percig sütjük.

Ezt is egy blogon találtam, de már nem emlékszem, hogy hol… Az biztos, hogy az Olaszország-nosztalgiám lenyugtatására jó eszköz, amúgy kétszersült gyümölcskenyér tulajdonképpen.

1 őzgerinc formához:

• 2 tojás
• 25 dkg cukor szerepel az eredeti receptben, én 12-15 dekát rakok bele, és úgyis elég édes lesz
• ½ csomag sütőpor
• 29 dkg liszt
• 20-25 dkg aszalt gyümölcs és mag, mehet ebbe is csoki természetesen
• mandula aroma, és/vagy 1 narancs reszelt héja és 3 ek frissen facsart narancslé
• kis só

Nagyon habosra keverjük a cukrot a tojásokkal, ezek után a többi hozzávalót is hozzáadjuk. A gyümölcsöket belisztezve keverjük bele a tésztába, hogy ne süllyedjenek le az aljára sülés közben. Jól összegyúrjuk, hogy egységes legyen a tészta (ez még szárazabb, mint a gyümölcskenyér, így tényleg dolgozni kell vele!).

180 fokon 30-40 percig sütjük, aztán ujjnyi vastagra szeljük és a rácsra fektetett szeleteket még 8-10 percig sütjük ugyanilyen hőfokon. Ha nem légkeveréses, alul-felül egyenletesen sütő sütőnk van, akkor a 2. kör közepénél célszerű megfordítani a szeleteket, nehogy odaégjenek.

Mivel rég csináltam cantuccit, nincs róla fotóm, így amíg nem csinálok egyszer újra, itt egy kép a változatosság kedvéért a Júdeai sivatagról, lent a város Jerikó

Amikor először ettem belőle, teljesen eszembe juttatta Judit nagymamám gyümölcs kenyerét, amit utoljára már több, mint három éve sütött nekünk… valahogy mégsem teljesen ugyanaz (még kísérletezem rajta, ha lesz jobban közelítő verzió, akkor megírom azt is), de azért finom, úgyhogy közzéteszem. Természetesen ez is a kibucból van, Slomit anyukájáé az érdem.

Megjegyzés: a sütemény kissé száraz, aki szeretné, hogy nedvesebb legyen, tegyen bele több zsiradékot/tejfölt/tejszínt/vizet. Összességében a zsiradék ¼-ét kiválthatjuk 20%-os tejföllel, vagy jó minőségű tejszínnel.

1 őzgerinc formához:

• 11 d
  kg vaj
• 2 pohár (330 ml/170 gramm) liszt
• 1.5 teáskanál sütőpor
• 2 tojás
• 10-12 dkg cukor
• 11 dkg szárított gyümölcs (datolya, dió, barack, mazsola vagy bármi más)
• 5-8 dkg étcsoki reszelék vagy drazsé
• vaníliás cukor/aroma/igazi vanília
• 1 kávéskanál só
• ½ citrom reszelt héja

Először összekeverjük a nedves és a száraz hozzávalókat külön-külön, majd az egészet egybe – ha a tészta összeállt, kicsit ragacsos kell, hogy legyen. Belisztezzük a gyümölcsöket és a csoki darabkákat, hogy ne süllyedjenek le a tészta aljára, és így belekeverjük őket a tésztába. Kivajazott őzgerinc formába rakjuk a tésztát és 170 fokon 30-45 perc alatt készre sütjük.

Kati, köszi a dekorációt a fotóhoz!

• 320 g liszt
• kicsi só
• 100 g darált dió
• 210 g vaj, puhán
• 2-3 ek növényi olaj (vagy még 5 dkg vaj)
• 50 g cukor
• 3 ek méz
• vanília (aroma, vagy igazi)
• + diók (még kb. 10 deka) a tetejére és még 3 ek méz

A tésztát elkészítjük a szokásos módon - minden száraz és minden nedves alapanyagot először külön-külön összekeverünk, majd egybe az egészet, és legalább 1,5 órára, legfeljebb egy napra hűtőbe tesszük.

A fánk Izraelben hagyományosan hanukai étel, vagyis olyan, mint nekünk a bejgli karácsonykor. Azért nagyon nem kell meglepődni a dolgokon, a fánk nem valami egzotikus helyről érkezett, hanem a közép-európai zsidók hozták magukkal. Senki sem tudja biztosan, hogy a farsangi időszakról (ami itt purim, és olyankor hámán-táska a menü, ami mákkal töltött batyu) miért tevődött át a november-decemberi hanukára. Az én elméletem az, hogy itt ilyenkor van tényleg hideg, és ilyen nehéz olajos dolgokat ilyenkor érdemes enni. Ezen kívül még azért is lehet, mert a fánkot persze sütőben is lehet sütni, de igazából olajban érdemes, és ilyenkor épp azt ünnepeljük, hogy a kicsi lámpa-olaj, amit találtak, végül elég volt 8 napra, így nem aludt ki a Szentélyben a tűz (a történet nagyon zanzásított verziója) – és akkor ha már ég a láng, talán jut egy kicsi a konyhába is ebből a bizonyos olajból.

Amire nem számítottam, azok a fantasztikus fánk-kreációk, amiket most szerte a városban láttam, minden évben szabályos új kollekcióval jelentkeznek a jelek szerint. Még nem volt merszem megkóstolni, de holnap, az utolsó napon azt hiszem, már muszáj leszek.

Nem a világ leggyorsabb sütije, így számoljunk az idővel: tészta elkészítése – ½ óra; kelesztés – 3-4 óra; szaggatás – 15 perc; kelesztés 2. kör – ¾ óra; sütés – ½ óra; töltés, szórás – ½ óra. Persze ha többen együtt csináljuk a második részét, akkor gyorsabban megvan, de mindenképp inkább hétvégi projekt...

Ez pedig a recept a kibucból, amit idén már harmadik alkalommal csináltam én is, ezúttal a tészta is az én művem volt.

Hozzávalók 30-40 darabhoz:

tészta:

• 1 kg fehér sütemény liszt
• 1 ek instant élesztő (vagy 25 gramm friss)
• 100 g cukor
• 300 ml langyos tej
• 100 ml olaj (napraforgó, vagy repce)
• 1 ek só
• 4 tojás
• 2 ek vanília aroma / 1/3-1/2 rúd igazi vanília / 2 csomag vaníliás cukor
• 2-4 ek brandy
• ½ citrom reszelt héja

töltelék:

• 1 üveg finom lekvár, leturmixolva (nem jó, ha vannak benne gyümölcs darabok)
• injekciózó eszköz (legegyszerűbb a habzsák)
• porcukor a tetejére

Tészta elkészítése:

Ha friss élesztővel dolgozunk, felfuttatjuk a tejben egy kis cukorral, kb. 15-20 perc alatt van készen. Az instant élesztőt be lehet egyből keverni a lisztbe. Összekeverjük a száraz anyagokat, és külön a nedveseket, a tojásokat verjük fel előre egy kicsit. Ezután mindent összegyúrunk, és kézzel, vagy géppel dagasztjuk, kézzel 6-10, géppel 5-7 percig.

Egy tálat kiolajozunk és ebbe tesszük a tésztát kelni, nedves ruhával letakarva 3-4 órát kelesztjük, amíg duplájára dagad.

Szaggatás és a többi:

1. 1 cm vastagra nyújtjuk a tésztát, és 5 cm átmérőjű köröket szaggatunk belőle (egy 2 dl-es pohár átmérője pont jó, ha ennél nagyobbat csinálunk, akkor nehéz lesz egynél több fánkot megenni utána)

2. sütőpapíros tepsibe tesszük meleg helyre – akár 50 fokos sütőbe – kelni, ismét nedves ruhával letakarva, nagyjából ½-3/4 órára, amíg újra kétszeresére nem dagad

3. eközben előmelegítjük az olajat, mint most megtanultam, az ideális, ha 150-170 fokon tudjuk tartani, akkor ugyanis nem ég oda az olaj és viszont szépen kisüti a fánkokat

4. óvatosan beletesszük az olajba a fánkokat, hogy ne nyomódjanak szét, és az egyik oldalukat 2-3, a másikat 1-2 percig sütjük, a fontos, hogy szedjük ki még pont mielőtt nagyon szép színe kezdene lenni, mert az már odaégés-gyanús

5. papírral letörölgetjük róla az olajat

6. bele injekciózzuk a tölteléket (ezzel kreatívnak kell lenni, vagy tényleg nagy injekcióval dolgozni tű nélkül, vagy lehet habzsákkal is)

7. megszórjuk porcukorral

Képek: LaMidbar (FB) - szaggatás a kibucban, én épp olajért mentem...; mako.co.il - fánk-kollekció és két saját kép a kávézók fánkjaiból